Az Egyiptom hercege (eredeti cím: The Prince of Egypt) egész estés amerikai rajzfilm, amely a DreamWorks Pictures 2. filmalkotása, 1998-ban mutatták be.
A forgatókönyvet Philip LaZebnik és Nicholas Meyer írta, Brenda Chapman, Steve Hickner és Simon Wells rendezte, a zenéjét Hans Zimmer szerezte, a producer Penney Finkelman Cox és Sandra Rabins, a főszerepben Val Kilmer, Ralph Fiennes, Sandra Bullock, Jeff Goldblum és Michelle Pfeiffer hangja hallható.
A DreamWorks Pictures által készült. Amerikában 1998. december 18-án mutatták be. Magyarországon 1998. december 24-én vetítették le.
Mózes és Ramszesz a fáraó gyermekeiként nevelkednek. Egyikük sem tudja, hogy Mózes valójában zsidó gyermek, akit épp a fáraó katonái elől rejtettek el, mielőtt a királynő rátalált.
Mózesnek azonban fel kell fedeznie gyökereit, ugyanis nagyobb feladat vár rá, mint amiről álmodni mert: Isten parancsára meg kell szabadítania a zsidó népet.
Figyeljük meg a kis részleteket
“Ez egyszerűen egy remekmű. Erről nem csak azok a fantasztikus jelenetek tanúskodnak, mint amilyen Mózes döbbenetes hieroglif-látomása a saját megszabadulásáról, vagy a Vörös-tenger szétválása, illetve összezáródása – mindkettőt érdemes többször is megnézni – , vagy az, hogy Egyiptom hatalmas műemlékeinek, vagy a kivonuló zsidó seregnek a méreteit, arányait mennyire bámulatosan adják vissza az animációkban – ennyire valósághű ábrázolással nagyon ritkán találkozni -, hanem pl. azokat az apró mesemozzanatokat is érdemes megfigyelni, amelyekkel pl. a film előrevetíti a trónörökös és az ő zsidó tejtestvérének vetélkedését és végsősoron ellenségeskedését: mint pl. amikor a gyermek Mózest a hercegnő felkapja a karjába, akkor a totyogó Ramszesz, aki ott áll széttárt karokkal magára hagyva, Mózes fokozatosan kiszorítja a háttérből.” – írja dps.
“Figyeljük meg a kis részleteket is a jelentősebb pillanatokban: mint pl. az égő csipkebokortól visszaguruló kavicsokat Mózes lábainál; a körülötte lévő tiszta vízgyűrűt, amikor a Nílus vérré változik; az egyiptomi szolga rémületét, amikor a víz elkezd buzogni, és az első béka a palota lépcsőjére ugrik; az elalvó gyertyafényt vagy az összetörő korsó hangját, amint a pusztító angyal kavarog az egyiptomiak között. Mindezek azt mutatják, hogy a rajzfilm nem csak gyerekeknek szól, hanem az igényesebb felnőtt nézőket ugyanúgy a képernyő előtt tarthatja.”
